Hullócsillag - pár gondolat magamról és az életről (Filozofáljunk 03)

Meg akarok felelni.
Mindig mindenkinek meg akarok felelni. Azt szeretném, hogy tökéletes legyek, hogy ne találjon bennem senki semmiféle hibát. Azt akarom, hogy mindenki olyannak lásson, aki összetörhetetlen, tökéletes, megbízható és elővigyázatos. Azt akarom, hogy én legyek a minta gyerek az a lány akiről a szülők úgy beszélnek, hogy:
"Tudod ő az a lány aki megnyerte azt a versenyt."
"Jaj nézd ő az ott abban a fehér pólóban, most is milyen kifogástalan."
"Biztos büszkék rá a szülei.". A szüleim büszkék. Semmi kétségem, hiszen ők úgy szeretnek ahogy vagyok, amilyen vagyok. De az emberek nem. Ők olyannak látnak amilyennek mutatod magad. Muszáj mindig erősnek és kifogástalanak lenned. Nem törhet meg a tökéletes fényed, olyannak kell lenned, mint a leggyönyörűbb csillag az égen. Mindig ugyanott ugyanolyan fényesen kell ragyognod a hoz, hogy az emberek észre vegyenek és rád találjanak. Nem tűnhetsz el. Nem fáradhatsz el, hiszen akkor már megtörted a fényed. Ragyogj. Mindig. Állandóan.
De ez nehéz. Nem vagyok én egy tökéletes csillag én csak egy apró béna fény vagyok az égen. Egy hullócsillag. Egy elképesztően káprázatos hullócsillag ami fényesebben ragyog az összes többinél, de nagyon figyelned kell ha látni akarod. Nem pisloghatsz, mert elillanok, nem mehetsz el pisilni, mert addigra én már régen eltűntem. Kérlek na hagyj cserben én figyelj rám, mert ha nagyon figyelsz és csak rám koncentrálsz akkor láthatod, láthatod ahogy ragyogok. Mindennél fényesebben szemkápráztatóbban, csodálatosabban. Nem lesz szükséged távcsőre. vagy bármi másra. Csak mélyen a szemembe kell nézned és látni fogod a gyönyörű tűzijátékot. Nem tart sokáig mindössze pár másodpercre látható, de minden pénzt megér. Higgy nekem és figyel. Nagyon figyelmesen.
Ígérem mindent megteszek, hogy a lehető legcsodásabban ragyogjak, csak a Te kedvedért, hiszen megérdemled.
Ezt jelenti embernek lenni. Figyelni. Várni, nagyon sokat várni arra a pillanatra amikor ragyoghatsz. Arra a pillanatra amikor mindenki csak rád figyel, használd ki ezt az alkalmat, hiszen az élet rövid és hamar elillan nem tart sokáig mindössze pár másodpercig, mert az élet olyan, mint egy hullócsillag. Mindennél fényesebben ragyog, de nem tart sokáig. Nagyon kell figyelni, hogy kiélvezd a ragyogást! (:

Eszmefuttatás 02. - Átlagosság. (első rész a dupla csokis meggyes szörnyeteg)

Átlagosság.

Oly csúnya szó vagy te.
Nem is tudom miért említelek meg most. Talán nem is kéne rólad írjak, hiszen olyan felesleges. Mindenki magában dönti el, hogy Ő saját maga szerint mi átlagos és mi nem. Ez pedig a világ egyik legnagyobb hazugsága. Nincs olyan ember, pillanat, tárgy, nap ami átlagos lenne. Nem szabadna ezt a szót használni, ha nekem lenne egy országom - ami biztosan elég érdekes ország lenne - akkor ott Tilos lenne kimondani azt a szót, hogy átlagos. Ez a szó nekem olyan súllyal bír, mint amikor egy kisgyerek káromkodik. A világ legrosszabb, legfurcsább dolga.
MIÉRT KÁROMKODIK EGY KISGYEREK?
Mert ezt látja.
Ezt látja a nővérétől, bátyjától, szüleitől, vagy a társaitól. Ezt tanulja el, mert ez látja ezt hallja nap, mint nap. Ezt "tanítja" neki a társadalom. Ezt a folyamatot nem lehet megállítani sajnos egyre több kisgyerek fog káromkodni, mert az "menő", vagy mert "De nem csak én hanem xy is." Igen ez így szokott lenni. Ez így van az én unokahúgomnál és unokaöcsémnél is. A nagy tanítja a kicsit. Úgy, hogy észre sem veszi. A legtöbbször jó dolgokra. De néha-néha kicsúszik egy rosszabb kifejezés. A kisgyerekek agya pedig, mint a szivacs *bumm*  már ott is egy csúnya szó a szókincsében. Az pedig örökre ott marad nem lehet kitörölni valami varázslatos módon. Nem az nem így működik.
Akkor most pedig térjünk rá a lényegre.
MIÉRT ALAKULT KI AZ A BIZONYOS ÁTLAGOSSÁG?
Ez pont ugyanúgy működik, mint az előző példánk is. A társadalom "tanítja" meg az embert arra, hogy szerinte mi az átlagos. Ez egy meglehetősen furcsa dolog. Hiszen miért átlagos az az ember aki 170 cm magas? Azért, mert a világon még van több millió ember aki 170 cm? Ugyan már! Ez egyáltalán nem így működik. Az ember attól nem lesz átlagos, mert valamilyen magasságú. Másik példa: aki 3-as tanuló az iskolában az "átlagos tanuló". Miért? Lehet, hogy aki 3-as tanuló átlagban az éppenséggel ötös matematikából és semmit sem konyít a művészetekhez és a fizikuma is rossz ezáltal a testnevelés és az irodalom rontja le a jegyét, vagy esetleg a rajz. De kérdem én az a gyerek aki tud ötös produkálni matekból az átlagos? NEM! Az egy okos, értelmes gyerek akinek a matematika az erőssége.
Érti már mindenki? Nem attól leszel átlagos, hogy a társadalom rád süti ezt a bélyeget.
Csak akkor leszel átlagos, ha hagyod, hogy bárki is azt feltételezze.

NE HAGYD! Mutasd meg, hogy te különleges vagy, hogy te más vagy. Mutasd meg azt amiben tehetséges vagy és azt is amiben nem. Viseld büszkén hiányosságaidat, hiszen senki sem érthet mindenhez. Hidd el a NASA emberei valószínűleg nem tudnák lefesteni a Mona Lisát. De ez így van rendjén. Mindenki más. Mindenki másban tehetséges, mást szeret és mindenki olyan amilyen.
LEGYÉL BÜSZKE ARRA AKI VAGY ÉS MUTASD MEG, HOGY NEM VAGY ÁTLAGOS! Hiszen senki sem átlagos ;)

Dupla Csokis Meggyes Szörnyeteg

NEM, NEM RECEPTET ÍROK LE!
Ez csak egy csalogató cím. Ez csak a látszat. Ugye milyen rossz? Elolvastad a címet és arra gondoltál most én neked egy Isteni finom édes sütemény receptjét írom le amit, majd te szépen elkészíthetsz. ROSSZUL GONDOLTAD.
Ezért ne ítélj semmit sem első látásra. Az első gondolatok nem mindig helyesek. Sok mindenki gondolja, hogy az első az igazi, a jó, a tökéletes. Nem mindig. Sajnos érzel valamit, azt gondolod az helyes.. és csak hónapokkal később jössz rá, hogy mégsem.
Hogy ezt miért írom le? Maga sem tudom.
Hogy ezt ki fogja el olvasni? Talán senki, talán sok mindenki. De nem számít, nem érdekel hány ember olvassa az idegesítő irományaimat, nem érdekel ki tart idiótának, mert megosztom a véleményem. Nem érdekel, ha valaki flúgosnak és normálatlannak tart azért, mert követtem el hibákat. Mert most ezt leírom akkor is, ha ez nem fontos senkinek. Akkor is, ha valaki idegest, Akkor is, ha ezáltal megint önző leszek. Ugyan már.. hiszen én állandóan önző vagyok. Most is csak magamról beszélek. Azt az egocentrikus énemet. Szörnyű vagyok.
Egy idegesítő, mocskos, szörnyű nagy szörnyeteg. Ez vicces. Szörnyetegnek jó lenni. Miért?  Mert, ha szörnyeteg vagy akkor már jobb sohasem leszel. Akkor már senki sem várja el, hogy jó légy, hogy jól cselekedj. LEGYÉL SZÖRNYETEG. Én szeretek az lenni. Egy édes drága szörnyeteg. Cukormázas bevonattal. Ó, igen az ám az igazi. Legyél te is Dupla Csokis Meggyes Szörnyeteg. Kívül édes, csokis. zabálni való.. belül mégis savanykás a meggylétől. Legyél te is ilyen. Sokkal egyszerűbb, mint nap mint nap mosolyogni, Kedvesnek lenni ás áltatni az összes embert, hogy minden tökéletes, hogy a Húsvéti nyuszi, a Télapó és a Csoki folyó létezik. Sőt, ha akarnak akár Narniába is eljuthatnak. Ugyan már. Ne kergessünk ilyen históriákat téves hiteket. Az élet nem a csodás dolgokról szól. Nem minden cukormázas. Közel sem cukormázas. Nem létezik Micimackó, sem Malacka. Minden emberben ott van mélyen a Dupla Csokis Meggyes Szörnyeteg. A hangsúly azon van ki mikor engedi ki. Aki sokáig tartogatja az olyan gonosz lesz, mint.. mint mondjuk Swayper (vagy nem tudom ki) a Dórában aki mindig lopkod. Pontosan olyan gonosz és valótlan. Igen valótlan. Hiába létezel, ha olyanokat teszel ami csodás és mesébe illő te is valótlanná válsz. Természetesen vannak szép dolgok. Vannak csodás dolgok az éleben, mint a szerelem, az újszülött kisbabák, és a Dupla Csokis Süti (szigorúan Meggy mentesen)
Nem, nem utálom a Meggyet ez csak egy kifejezés.. az agyamból.

Íme az én drága agyacskám egy darabkája csak nektek, csak most.

Úgy érzem magam, mint egy eltörött teás csésze.

Sok-sok apró szilánk, ennyi vagyok én. Semmi, már semmi más. Mintha a lelkem elszállt volna. Nincs. Egyszerűen nincs többé. Én nem vagyok már az a lány, mint régen, ha rád nézek már nem mosolygok tisztán.   Már sohasem mosolygok tisztán. Ha nevetek az csak színjáték. Ha mosolygok, csak úgy teszek. Ha azt mondom minden rendben HAZUDOK. Mindig hazudok. Miért nem veszed észre? Hazudok mikor azt mondom 'Minden oké.' Hazudok mikor azt mondom 'Nincs szükségem segítségre.' És hazudok akkor is mikor azt mondom 'Nem, nem az a baj, hogy találtál valaki  mást.'
Senki sem lát a látszat mögé. Az emberek nem értik, hogy ez mennyire fáj. Ezt csak én érzem, de én nagyon. Sajnos. Nem szomorú vagyok. Nem. Én csalódott vagyok. Csalódtam magamban, mert vak voltam. Mert nem vettem észre, hogy te igen is értékes és fontos vagy. Vak voltam, mert azt hittem nekünk már annyi. Nem láttam a fától az erdőt. Nem láttam, hogy milyen értékes vagy. Te egy kincs vagy. A legdrágább kincs. Egy olyan kincs ami tudom, már sohasem lesz az enyém. Egy értékes darab valaki más gyűjteményében. De miért pont az övében? Azt hittem ő téged nem érdekel, azt hittem ő nem számít. Azt akartad, hogy ezt higgyem ugye? Mindig is erre pályáztál igazam van? Én is összetörtem a szíved most pedig te is az enyém, ugye? Sikerült. Nyertél. Megint nyertél. Pont, mint legutóbb, vagy azelőtt. Miért nem hagyod meg nekem egyszer ezt a fránya győzelmet? Miért veszel el mindent? Miért kel olyan tökéletesnek lenned? Nekem pedig oly vaknak  süketnek de legfőképp némának.  Elakarom mondani mind ezt neked. De nem tehetem. Nem tudom. Nem érdemled hogy önző legyek, hiszen olyan sokszor voltam már önző. Most az egyszer. Csak most az egyszer önzetlen leszek, és akkor talán mégis én nyerek. Akarok nyerni. Le akarlak győzni. Nincs több esélyem csak ez az egy. Most én nyerek és nem leszek gyenge. Tudom még mindig szeretlek.. mindig is foglak, de te nem az én kincsem vagy. Te valaki más gyűjteményébe vagy. És ott vagy jó helyen. Őt pedig csak arra kérem vigyázzon az én ékkövemre.. mindörökre.

○Kritika 04. - Game Over

Game Over

KINÉZET:

Fejléc: Szép, kidolgozott munka! Nagyon tetszik!

Háttér: Illeszkedik, szuper!

Oldalak: Mindet végignéztem, s szépek, rendezettek. 

Modulsáv: Semmi gondom vele, azonban talán a rendszeres olvasókat a cserék felé tenném.

Bejegyzés: Szeretem ezt a betűtípust jól mutat.Örülök neki, hogy a bejegyzés címét valami szép, egyedi betűtípussal írtad.

TÖRTÉNET:

Larissa élete nem a legfényesebb. Nyugodt családi életüket felborítja egy idegen, ki el akarja venni a házukat. Larissa, és családja kénytelen a nagymamájához költözni. Larissa nagymamája egy fosós szájú öregasszony, aki nem kedveli unokáját. Amikor közölte, hogy Larissa nem lakhat velük, azt hittem bebújok a történetbe, és kitépem a nyanya nyelvét. Nehéz elképzelni, hogy ilyen létezik, miszerint egy nagymama ennyire gyűlöli a saját unokáját, de mégis van. Olvastam már hasonlót, de nem Justinosban. A Te blogod az egyetlen Justinos blog, amit rendszeresen olvasok, mert JÓ! Imádom! Az ötlet, a kivitelezés. Mesés!

Néhol találtam a történetben szóismétléseket, de helyesírási hibákat nem. 

Fogalmazás: Egész jól fogalmazol, és érthetően. Jó olvasni, csak egy bajom van! Ha van egy szomorú rész, add át jobban az érzelmeket, kicsit nekem ez hiányzik az egészből. Fejtsd ki jobban, s tökéletes lesz!

Egyéb: Kíváncsian várom a következő fejezetet! Hamar legyen vége a szünetnek!:D