Szürke 50 árnyalat trilógia!

Szürke 50 árnyalata trilógia

Szeretném előre leszögezni, hogy rajongója vagyok a kötetnek, de próbálok minden apró dologra felhívni a figyelmet, és észrevételeimet leírni, akkor is ha negatív.

Először is, azt furcsálltam, hogy nincs semmiféle prológus, hanem csak egy egyszerű köszönet nyilvánítás, és bumm, kezdődik az első fejezet.

Na de kezdjük az elején.

Nézzük csak az alap sztorit;

Anastasia Steele, a 21 éves egyetemista könyv moly, elmegy és meginterjúvolja a milliárdos üzletembert Christian Greyt, mert a legjobb barátnője - akivel természetesen egy albérletben laknak -, Katherine Kavanagh beteg lett.  Ilyen szálakról indul a könyv..

Utána, természetesen érdekesebbnél érdekesebb fordulatok következnek. Christiannak alávetettjei voltak, itt jön az uralkodó, és alávetett fél című rész. Érdekes, érdekes.  A könyv magával ragadott, és jó volt a végéig.

Értelmetlen lett a vége teljes mértékben.  Ugyebár, úgy van vége az első könyvnek, hogy Christian elfenekeli Anastasiat, durván, nagyon durván egy övvel. Anastasia nem mondja ki a biztonsági szót. Végén otthagyja a milliárdost, és kiborulva megy haza. A könyv vége: Összegörnyedek, kétségbeesetten szorongatom a leeresztett léggömböt, és Taylor zsebkendőjét - átadom magam a gyásznak. (Taylor Christian Grey segédje, jobb keze.)

Kicsit gyászos a könyv vége. Hülyeség volt otthagynia Christiant, hiszen a második könyvben újra hajlandó találkozni vele, pedig nem is telik el sok idő, már újra együtt lopják a napot. Szép a szerelem, ugye?

A második könyvben még több érdekes fordulat tanúi lehetnek az olvasók. Ezek a fordulatok közé sorolnám a szexuális tevékenységüket is, ami a könyvben rendesen le van írva.

A végén Christian megkéri Anastasia kezét, a lehető legrosszabb pillanatban. Egyszerűen hihetetlenül rossz időzítés volt.

Ebben a könyvben már többet tudhatunk meg Mrs.Robinsonról - Anastasia nevezi így, igazi neve Elena Lincoln - Christian molesztálójáról. Ez a bizonyos Elena 15 éves korában szexuális kapcsolatot létesített Christiannal, és azóta is barátok maradtak. Christian egyetlen barátja. Hát, oké... Érdekes. Ha saját szemszögemből nézem, sírva rohannék el, ha valaki molesztálna, nem még barátságot kötnék vele, bár ki tudja?!

Végül a harmadik felvonás. (Személyes kedvencem.)

Autós üldözés, kis utazás, veszekedés, gyerek. Szerintem ebben a 4 címszóban elég jól jellemeztem.  Erről többet nem tudok mondani, nincs mibe belekötnöm.

"Könyvből híresebb szólások":

A könyvben rettentő sokszor olvashatóak ezek a szavak:

Anastasia:

Szent szar, Szent tehén, Szent Mózes. De talán a legtöbbször a szent szar. Ez nagyon szemet ütött.

Christian:

Bébi, Jó kislány.

Köszönésnek legtöbbször a 'Laters' szót használja az író nő.

Összességében:

Szerintem a Szürke 50 árnyalata trilógia egy fantasztikus alkotás, érdemes elolvasni a kissé perverz, de olvasni vágyó egyedeknek. De rátennék egy plusz 18-as karikát.

xx L.T.P.~

Youtube-os tehetségek!?

 Rebecca Black.

A sztárok fele a Youtube által lettek híresek. Akkor talán kis is mondhatjuk, hogy a Youtube egy nagyon hasznos kis videó megosztó oldal. De még is vannak olyanok, akik az emberben egy kis bizalmatlanságot szabadítanak fel. Vegyük például Rebecca Black-et. Rebecca kisasszony a Friday című számával vágódott be a köztudatba, amit több mint 60 millió ember nézett meg. Az emberek 50% csak viccből néz meg egy ilyen videót és könnyedén nyomja, meg a nem tetszik gombot. De vajon azt tudják, hogy ebből a videóból még is mennyi pénz jött össze? Több mint 40 millió. Egy kicsit felháborítónak tartom ezt az egészet. A világon egy csomó olyan énekes/nő van, akiknek csodaszép hangjuk van és még sem osztják meg a külvilággal tehetségüket. Persze evvel nem azt mondom, hogy senki ne töltse fel a videóját! Csupán előtte kérjen egy kis kritikát vagy hallgassa vissza az éneklését. Rebecca a negatív vélemények ellenére is be akarja bizonyítani, hogy neki igen is van hangja így folytatja az éneklést. Lady Gaga  szerint Rebecca egy igazi tehetség és szeretne segíteni neki a közel jövőben, hogy még a mostaninál is sikeresebb legyen. Riday számát már több sztár is felénekelte többek között Katy Perry is. A Last Friday Night-ban Rebecca egy nagyobb szerepet is kapott. 2011- ben megjelent a My Moment című dala, ami kevesebb negatív kritikát kapott. Ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor elmondom, hogy szerintem a Friday című száma után az egészet be kellett volna fejeznie, mert tehetsége semmi. Éneklése mellett próbálkozott a divattervezéssel majd 2012-ben kiadta saját tervezésű pólóit és karkötőit. Lehet, hogy talán inkább nagy kreativitását inkább tervezésbe kéne fojtania nem pedig éneklésbe.

Tiffany Alvord.

Amint említettem van előnye a Youtube-nak. Keresgéltem egy kicsit a neten és rá találtam Tiffanny Alvord-ra. Egyszerűen fantasztikus hangja van. Érdemes meghallgatni a zenéit. Igaz nem sajátok csak feldolgozások, de eszméletlen jók. Számos más internetes sztárral énekelt már, mint például: Megan Nicole-al – Who Says (Selena Gomez száma),Jason Chennel-el – Moves Like Jagger ( Marron5 és Christina Aguilera közös száma) vagy Christina Grimmel-vel – Break Your Heart ( Taio Cruz száma). Turnézott már Amerikában és az egyik film betétdalát is felénekelte. Szám a Change nevet kapta, amihez egy kis videó klipett is leforgattak. 2011-ben jelent meg a My Dream című albuma amit onlinen lehetett megvásárolni. Aztán megjelent a következő albuma a My Heart Is. És adott egy koncertet Szingapurban amin egy csomó Youtube-os sztár énekelt. Év végén New York-ban lépett fel több mint 2 millió ember előtt és ekkor találkozott Carly Rea Jepsen - nel is.  Márciusban Szingapurban Indonéziában és Malajziában fog turnézni. Én ennek nagyon örülök, mert ezáltal, több videó fent lesz a neten ,amit örömmel fogok megnézni. Tiffanyn kívűl más számos tehetség is van akit érdemes meghallgatni. De akadnak katasztrófák is ugye bár. Kár hogy az ember nem tud szelektálni egy kicsit.

Tildy fogalmazás.

Én vagyok az Dina, az egyetlen aki még nem osztott meg veletek semmit ezen a blogon. Ezen mint látjátok most változtatok. Az iskolánk szervezett egy fogalmazás író versenyt, neveztem, sokat gondolkozta, 3x újra kezdtem, de megszületett. Ez a vég kifejlett a verseny eredményét még nem tudom, de a ti véleményetek érdekel szóval jó olvasást hozzá:) xxDina. 


  "Az hogy az első pár napom maga volt a pokol az nem kifejezés. Semmi kétség a szüleim szenvedni küldtek ide. Micsoda ragyogó szülők, ha a gyerek egy kicsit rendetlen akkor küldjük katonai iskolába, mintsem megpróbáljuk megoldani a problémát. Ez teljesen normális, ugye? Persze, hogy nem. Egyedül az én drágalátos édesanyám és édesapám találhat ki ilyet. Sajnos az új iskolával új "barátok" járnak. Ja, barátok akik az első adandó alkalommal sárba döngölnek, ezt pedig az én legnagyobb sajnálatomra nem képletesen értettem. Kezdjem az elejétől? Inkább nem. Túl hosszú lenne, mondjuk a mai napom. Igen kukkantsunk csak be Cassandra Collins életébe, csak egy pillantást.
     - Collins közlegény nem hallotta a csengetést? - köpködte a képembe a nyálát Parker felügyelő "úr". Érdekes volt őt uramnak szólítani mivel pontosan egy évvel 4 hónappal és 3 nappal volt nálam idősebb csak. Igen kiszámoltam. Akkora nagy baj ez?
- Elnézést máris összekapom magam. - próbáltam megtartani vele a tisztes távolságot, hiszen csak a felettesem, de őszintén attól függetlenül, hogy a nyál eléggé túlteng a szájában kifejezetten helyesnek számított. Magas volt, izmos(bár mit vártunk egy katona jelöltől) kusza barna haja, és mély zöld szemei amik megbabonáztak. -Állj, állj Cassandra ezt hagyd abba!- szólt a kis hang a fejemben.
- Kettő perce van Collins, az ebédlő előtt várom. - csak bólintottam majd egyenruhámat próbáltam a lehető leggyorsabban felkapni magamra. Ez a pár nap alatt nem sok mindent tanultam, de azt biztosan állíthatom, hogy Parker felügyelő úr nem szeret csalódni és amit ő kimond annak úgy kell történnie. Így a lehető legrövidebb útvonalon surrantam az ebédlőhöz és mosolyogva tisztelegtem a felügyelőm előtt. - Késett pontosan 5 másodpercet. - mutatott órájára.
- Jaj, az a pár másodperc. Elfelejtjük nemde? - próbáltam játékosan felfogni a dolgot. Viszont mikor nyers tekintetével ütközött az enyém rá kelet jönnöm, hogy ez nem a legjobb ötlet volt.
- Collins. - köszörülte meg a torkát. - Én nem bírom a tiszteletleneket, ma reggeli után jelenj meg itt és megtanítalak én a fegyelemre. - nézett rám szúrós szemekkel. Utáltam mikor ezt csinálta, azoknak a gyönyörű szemeknek a boldogságtól kell csillogniuk meg a nevetéstől nem a dühtől. Cassandra Collins már meg is van a legújabb feladatod, tanítsd meg Parker felügyelőt szórakozni. Kihívás elfogadva!
Reggeli közben végig figyeltem, próbáltam elkapni egy apró mosolyt vagy egy kedves pillantást, de semmi. Szimplám fapofával tömte magába a reggelinek szánt ételféleséget. Őszintén tippem sem volt mi akar ez lenni. Elnézve őt nem tűnik olyan barátságtalannak. Kifejezetten kedves arca volt, valami biztos megmérgezte drága kis lelkét. Istenem ez a katonai iskola előhozza a költői énemet. Fel állt. Figyeltem lassú lépteit amik határozottan felém közeledtek majd egy határozott mozdulattal megállt pontosan előttem. - Gyerünk Collins, munka van.- húzott fel a székemről. - Vége a reggelinek. Kezdődhet a magán kiképzésed. - húzta gúnyos mosolyra a száját. Mosolyra. Komolyan határozottan mosolygott, bár az én nyomoromon de ez is haladás. Kezemből kikapta a tálcám mit sem törődve azzal, hogy én még egy falatott sem ettem belőle. Bár őszintén megmondva annyira nem is bántam. Csuklómat erősen közrefogva rángatott ki az egész iskola szeme láttára. Nem igazán lepődtek már meg ezen a mozdulatsoron. Nem vagyok az a tipikus "csendben tűröm az igazságtalanságot" típus, mindig hamar kimondom a véleményem. 
- Parker felügyelő ez fáj ne szorítson ennyire. - szisszentem fel, mint aki meg sem hallotta húzott tovább. Ebben az emberben semmi együttérzés. Tekintetem az égre emeltem már az ebédlő előtt állva. - Esőre áll az idő. - jegyeztem meg pusztán magamnak.
- Annál jobb. - szólt a jól ismert mély reszelős hang. - Gyerünk Collins kezdheti mondjuk három vagy négyszáz fekvőtámasszal, csak úgy bemelegítésnek. - szerintem nem kell magyaráznom, hogy a szemem is keresztbe állt már a puszta futás fogalmától. Ez az ember meg még fekvőtámaszt akar velem csináltatni, na tudja mikor.
- Köszi, nem. - ráztam meg egyértelműen a fejem. 
- Igazán? - húzta fel a szemöldökét Parker. Lassan a hátam mögé lépett, fülemhez hajolt és suttogni kezdte a szavakat. - Ne akarja kihúzni a gyufát Collins kezdjen hozzá míg jó kedvemben talál. - a hideg is kirázz ettől az embertől, csak nem tudom hova tenni ezt az egészet. Hiába erőszakos, koszos, igénytelen találni benne valahol egészen mélyen egy kis szexiséget. Lemerem fogadni, hogy ha hetente nem csak egyszer fürödne meg rendesen akkor sokkal vonzóbb lenne. Gyorsan lementem fekvőtámaszba és egészen lassan elkezdtem magam leengedni majd vissza. Istenem micsoda monoton mozdulat. A hangos számolást hallgattam a hátam mögött ami legnagyobb bánatomra még csak harmincnál tartott amikor egy hideg cseppet éreztem meg kézfejemen. 
- Szuper. - szűrtem ki egészen halkan fogaim között. - Nem tarthatnák szünetet? - ültem le a földre. Egy mély sóhaj után kifújtam a levegőt. Egy olyan lánynak aki általában ellógja a tesiórákat ez a legnagyobb kínzás. Azért a szüleim tudnak valamit. Hangos kacajra lettem figyelmes, na király ez kellett még nekem mára Annabella és a csodás kis bandája. Ki Annabella, az ős ellenségem. Maga a tökély ebben az iskolában szín ötös tanuló, erős és fegyelmezett. Mindenki őt emlegeti követendő példa ként. Persze én majd pont ezt az idegesítő kis kullancsot fogom példaként követni. Majd ha fagy. Viszont most vissza a valóságba, tehát Annabella éppen felénk tartott miközben Parker felügyelőre pillantott gyorsan megigazította a kontyát. Jaj valamit elfelejtettem említeni persze, mint minden nőnemű személy ezen a helyen odáig és vissza van Annabella is Parker felügyelőért. Ez ennek a nőszemélynek az egyetlen olyan tulajdonsága amiben követem a példáját, hiszen Parker magas, erős és ha csak mellette állok biztonságban érzem magam. Talán ez az oka annak, hogy nem akarok megjavulni akkor minden napomat vele tölthetem miközben Annabella és társai féltékenyen pillantanak rám a pálya széléről.
- Jó reggelt Parker. - köszönt nyájas hangon. - Cassandra? - kapta felém tekintetét. - Mit követtél el már megint.
- Semmit - vágtam rá - csak a felügyelő úr szereti velem tölteni az idejét. - kacsintottam, látni kellett volna az arcát. Végig futott rajta a félelem, meglepettség, értetlenség aztán varázsütésre megvilágosodott és mindezt mindössze öt másodperc alatt. Szép teljesítmény.
- Ez nem volt vicces. - köpte oda nekem fél vállról. - További jó munkát Parker. - intett és már ment is a dolgára. Hálaistennek. Nadrágom leporolva pattantam fel felügyelőm mellé. 
- Tudja Collins máskor ellenezném az ilyen viselkedést a társaival szemben - nézett rám összeszorított szemekkel majd egy fél lépéssel közelebb húzódott. - de most megköszönöm. - kacsintott.
- Nincs mit uram máskor is. - tisztelegtem. - Szóljon lepattintom a többi kullancsot is. - biccentettem a pálya szélén álló lánycsordára akik nyálukat csorgatva bámultak felénk. Természetesen nem az én hátsófelem bámulták. Bár Trisha eléggé ferde hajlamú. 
- Vége a báj csevejnek munkára. - intett P. mester. Én pedig bólintva ereszkedtem volna megint négykézlábra amikor egy kéz húzott fel. - Collins, figyeljen ide maga rendes ember, csak vannak furcsa szokásai, ha azoktól eltekintünk akkor egészen.. "
- Collins nem szólok többször. Már megint nem hallotta a csengetést? - állt előttem az a jól ismert magas alak.
- Oh, sajnálom uram én csak.
- A naplóját írta. - fejezte be helyettem a naplóját.
- Honnan tudta? - kerekedtek ki a szemeim.
- Nem fontos. Jöjjön. - intett az ajtó felé. Lassú léptekkel követtem őt. - Collins -állt meg hirtelen, követtem mozdulatát - amit a reggel mondta magának, azt jól jegyezze meg, nem rossz ember maga csak meg kell találni a legjobb tulajdonságokat és arra építeni. - hirtelen felém fordult. - Én látom magában a harcost. Maga egy kitartó ember aki sohasem adja fel. Egyszer még jó katona lesz, és én büszke leszek magára.
- Köszönöm Parker felügyelő úr. - jelent meg halvány mosoly az arcomon. Szemöldökeit lágyan összehúzta, így homlokán néhány apró ránc felszaladt. Összeszorított szemhéjakkal vártam a letolás, bár fogalmam sem volt mit követtem el. 
- Tudja mit Collins? Hívjon csak Edmund-nak. - szemeim rögtön kipattantak most komoylan azt kérte, hogy tegezzem. Szemeim kitágultak tátott szájjal meredtem rá. Egyszerűen az információ nem jutott el az agyamig. - Na mit mond? 
- Rendben Ed. - halványan mosolyogtam.
- Istenem, mindig a határaimat feszegeted. - fordított hátat és gyors léptekkel az ajtó felé sétált. 
- Azért tetszik ez neked valld be. Tetszik, hogy a határaidat keresem, imádod amikor pimasz vagyok és alig várod, hogy megbüntethess csak valld be.
- Igen imádom amikor szenvedsz Cassandra. 
- Nem. Te engem imádsz. - mutattam pimaszul magamra. Ő nem szólt semmit, csak egyszerűen hátat fordítva nekem kisétált az épületből. Én pedig csak ott álltam a szoba közepén fülig érő mosollyal, hiszen most az először szólított a keresztnevemen. Kedvel engem. Parker felügyelő engem kedvel, nem mást. Ezt neked Annabella. Halkan felkuncogtam saját gondolatomon. Viszont csak ekkor tudatosult bennem, hogyha elkések a vacsoráról akkor újabb indokot adok Ed-nek a kínzásra. Így őrült sebességgel rohantam az ebédlőbe, mert nem többé nem adom meg a lehetőséget, hogy kínozzon. Nem teheti, hiszen kedvel, Edmund Parker engem kedvel, csak engem!