Blog vers ~

Ezt a verset, az egyik blogomhoz írtam.:)

( http://brotherslife1d.blogspot.hu/ )

Ahogy ezer csillag fent az égen, úgy csillog most még egy.

És ha felnézek a fénybe, Őt látom ott képzeld.

Megpecsételt titok számomra az élet.

S néha megbotlom benne képzeld.

Jön netán egy nagy lavina,

S elsodor, tavat, hidat.

Megrenget eget, s falat ,

Majd újra elcsitulva hallgat.

xx L.T.P.~

Az élet billentyűi

Mint ha az élet egy zongora lenne. Ahogy a zenész az ujjait könnyedén vezeti végig a hangszeren majd hirtelen tekintete sötétbe borul és vadabban kezdi ütni az ujjaival a billentyűt. Mert az életünk is ilyen. Néha úgy gondoljuk, hogy a kihívásnak és a megpróbáltatásoknak az égvilágon nincs semmi értelme pedig igen is van. Ahogy szokták mondani gyakorlat teszi a mestert. A zenésznek is egy életen át kell gyakorolnia a zene művészetét. Lehetnek bármennyi díja vagy kitüntetése mindig tanul valami újat és mindig találkozik valami ismeretlennel, amivel meg kell majd birkóznia. És az élet is ilyen. Az emberek mindennapjaiban benne van a zenék különféle mondanivalója. Lehet az csalódás vagy valamilyen apró öröm.  Csak az emberek többsége evvel nem igen foglalkozik, pedig kell! Hisz az élet olyan, mint a zongorán a billentyű. Nem mindegy hogy lágyan nyomjuk le a gombokat vagy durván. Azaz igazi művészet, ami az ember szívéből jön, és azaz igazi ember, aki a szívével is gondolkodik és nem mindent az eszére bíz. Mert nem minden a logikán alapszik. 

Emlék

Emlékszem mikor gyerekként a homokozóban ültünk és boldogan öntöttük a különböző formába a porhanyós homokot. Örömmel építettünk különféle méretű várakat és látszott, hogy élvezzük a játékot. Néha, néha vizet öntöttünk a vár köré hogy élet hűbb legyen. Halkan súgtuk egymás fülébe az apró titkokat és megígértük egymásnak, hogy nem áruljuk el senkinek. A babákon is mindig osztoztunk, és ha kellett ki álltunk egymásért.  Csak mi ketten tudtuk hova érdemes elbújni bújócskakor. Huncut módra mindig elcsentük a különféle színű rúzsokat majd szép ruhákba bújtunk és azt képzeltük magunkról, hogy igazi hercegnők vagyunk. Gondolatban a paripánkkal mindig a mezőn vágtáztunk és mikor elfáradtunk örömmel építettünk búvóhelyet a szobában. Néha kaptunk is a szülőktől leszidást, de ez mind nem számított. Mikor a nap elbújt és helyére a gyönyörű szép hold lépet és tisztában voltunk avval, hogy a mai mókának vége van. Búsan ballagtunk, hazafelé de tudtuk, hogy holnaptól előröl, kezdhetjük az egészet.