Emlékszem mikor gyerekként a
homokozóban ültünk és boldogan öntöttük a különböző formába a porhanyós
homokot. Örömmel építettünk különféle méretű várakat és látszott, hogy élvezzük
a játékot. Néha, néha vizet öntöttünk a vár köré hogy élet hűbb legyen. Halkan
súgtuk egymás fülébe az apró titkokat és megígértük egymásnak, hogy nem áruljuk
el senkinek. A babákon is mindig osztoztunk, és ha kellett ki álltunk
egymásért. Csak mi ketten tudtuk hova
érdemes elbújni bújócskakor. Huncut módra mindig elcsentük a különféle színű
rúzsokat majd szép ruhákba bújtunk és azt képzeltük magunkról, hogy igazi
hercegnők vagyunk. Gondolatban a paripánkkal mindig a mezőn vágtáztunk és mikor
elfáradtunk örömmel építettünk búvóhelyet a szobában. Néha kaptunk is a
szülőktől leszidást, de ez mind nem számított. Mikor a nap elbújt és helyére a
gyönyörű szép hold lépet és tisztában voltunk avval, hogy a mai mókának vége
van. Búsan ballagtunk, hazafelé de tudtuk, hogy holnaptól előröl, kezdhetjük az
egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése