Szeretném előre leszögezni, hogy rajongója vagyok a kötetnek, de próbálok minden apró dologra felhívni a figyelmet, és észrevételeimet leírni, akkor is ha negatív.
Először is, azt furcsálltam, hogy nincs semmiféle prológus, hanem csak egy egyszerű köszönet nyilvánítás, és bumm, kezdődik az első fejezet.
Na de kezdjük az elején.
Nézzük csak az alap sztorit;
Anastasia Steele, a 21 éves egyetemista könyv moly, elmegy és meginterjúvolja a milliárdos üzletembert Christian Greyt, mert a legjobb barátnője - akivel természetesen egy albérletben laknak -, Katherine Kavanagh beteg lett. Ilyen szálakról indul a könyv..
Utána, természetesen érdekesebbnél érdekesebb fordulatok következnek. Christiannak alávetettjei voltak, itt jön az uralkodó, és alávetett fél című rész. Érdekes, érdekes. A könyv magával ragadott, és jó volt a végéig.
Értelmetlen lett a vége teljes mértékben. Ugyebár, úgy van vége az első könyvnek, hogy Christian elfenekeli Anastasiat, durván, nagyon durván egy övvel. Anastasia nem mondja ki a biztonsági szót. Végén otthagyja a milliárdost, és kiborulva megy haza. A könyv vége: Összegörnyedek, kétségbeesetten szorongatom a leeresztett léggömböt, és Taylor zsebkendőjét - átadom magam a gyásznak. (Taylor Christian Grey segédje, jobb keze.)
Kicsit gyászos a könyv vége. Hülyeség volt otthagynia Christiant, hiszen a második könyvben újra hajlandó találkozni vele, pedig nem is telik el sok idő, már újra együtt lopják a napot. Szép a szerelem, ugye?
A második könyvben még több érdekes fordulat tanúi lehetnek az olvasók. Ezek a fordulatok közé sorolnám a szexuális tevékenységüket is, ami a könyvben rendesen le van írva.
A végén Christian megkéri Anastasia kezét, a lehető legrosszabb pillanatban. Egyszerűen hihetetlenül rossz időzítés volt.
Ebben a könyvben már többet tudhatunk meg Mrs.Robinsonról - Anastasia nevezi így, igazi neve Elena Lincoln - Christian molesztálójáról. Ez a bizonyos Elena 15 éves korában szexuális kapcsolatot létesített Christiannal, és azóta is barátok maradtak. Christian egyetlen barátja. Hát, oké... Érdekes. Ha saját szemszögemből nézem, sírva rohannék el, ha valaki molesztálna, nem még barátságot kötnék vele, bár ki tudja?!
Végül a harmadik felvonás. (Személyes kedvencem.)
Autós üldözés, kis utazás, veszekedés, gyerek. Szerintem ebben a 4 címszóban elég jól jellemeztem. Erről többet nem tudok mondani, nincs mibe belekötnöm.
"Könyvből híresebb szólások":
A könyvben rettentő sokszor olvashatóak ezek a szavak:
Anastasia:
Szent szar, Szent tehén, Szent Mózes. De talán a legtöbbször a szent szar. Ez nagyon szemet ütött.
Christian:
Bébi, Jó kislány.
Köszönésnek legtöbbször a 'Laters' szót használja az író nő.
Összességében:
Szerintem a Szürke 50 árnyalata trilógia egy fantasztikus alkotás, érdemes elolvasni a kissé perverz, de olvasni vágyó egyedeknek. De rátennék egy plusz 18-as karikát.
xx L.T.P.~
Nos amit ide leirtál most olvastam el harmadszor, de nem fogom megérteni az biztos. Imádok olvasni és már többen is ajánlották nekem ezt a könyvet.
VálaszTörlésEgy szó mint száz, imádom ennek a blognak a gondolat menetét, bár ez nem egy szó :P